Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lajtai Napló

2011.05.22

 2012. március 23. péntek
A vízállás az alvízen 58-60 cm volt, enyhén áradt. A főág vize ennek megfelelően elég opálos volt, a Török-ág viszont tiszta. Ragyogó napsütés, enyhe keleties fuvallat, s már láttam egy-egy tegzest repülni.

2011. május 20. péntek
A duzzasztó alvizének mércéje 50-52 cm-t mutat, élénk DK-i szél, napsütés kevés felhővel, s legalább 28 ºC délután háromkor.

A vízen rajtam kívül senki, se horgász, se kisszerszámos halász. A szélre való tekintettel #6-os bottal, #6-os úszó zsinórral és nedves léggyel kezdek a spiccről. A felszínen snecik szedegetnek, de semmi érdemleges halmozgás nincs. Cserélgetem a legyeket, de csak néhány kapást tudok kierőszakolni. Na, mondom magamban, ebből ennyi elég. Vissza a kocsihoz, combcsizmát húzok, s irány a víz a jobb parton a gát alatt. Nemrég láttam ott egy rablást, csak úgy spricceltek a snecik. Felkötök egy #12-es sztrímert, de a rablás helyén semmi. Lejjebb araszolok, a víz sekély és rohan, nem sok bizalommal, de azért dobok. Alig kezdem visszaszedni a zsinórt, már el is akadok. Kezdek szentségelni magamban, minek kellett arra a sekély részre dobni, amikor lüktetést érzek a kezemben, s a zsinór végén kipattan egy apró haltest a vízből. Könnyen magamhoz húzom. Nézem, csak nem pisztráng? De igen, egy apró sebes pisztráng. A színei tökéletesek a ragyogó napsütésben. Gyorsan visszaengedem, s dobálok tovább, titkon abban bízva, nem csak egyedül van. Pár perccel később, s kissé lejjebb ismét akasztok valamit. Na, ezen lepődök meg csak igazán. A horgon cirka 25 cm-es jász. Azon a sekély és húzós terepen? A pisztráng oké, de mit keres ott egy jász? Túlteszem magam a dolgon, s beljebb lépek a víz közepén, az alacsony vízállás következtében előbújt köves-kavicsos padra. Alattam a két szélen rohanó víz, s ezek között egy keskeny, ék alakú, szinte álló rész. Eldobom a legyet a túlsó végéig, s fejegetem vissza. Bumm, egy erős ütés, de nem akad. Újabb dobások, s egy maszatolás, ami szintén nem akad. Aztán a következőnél ismét erős rávágás, de ez már megvan. Erősen húz a hal, s már látom is a 30 cm közeli domolykót. Szép, egészséges állat. Innen is kijön még egy jász, de ezzel itt vége is. Átgázolok a spicc alá, a Török-ág torkolatát most a vízből átfésülni. Első dobásra egy kis balin, majd néhány jászkeszeg. Aztán itt is vége, nincs több érdeklődő. Vissza a jobb oldalra, hogy dobjak ott ismét néhányat, ahol a pisztrángocska jött. Csodák csodája, tényleg nem volt egyedül. Fogtam még egy hasonló méretűt. Fényképezés után visszaengedem, s leballagok a zúgós, visszaforgós, gödrös részek alá. Ezen a részen szoktak márnázni. A víz még itt is elég mély, a partoldal pedig magas, szakadó part. Hogy könnyebben tudjak dobni, fent maradok, s így a vizet is jól látom, ha valami hal arra úszik. Továbbra is a sztrímerrel horgászom, a túlsó part elé dobálok, hogy a víz a túloldali partvédő betonkazetták előtt sodorja le a legyet. Dobok néhányat kb. ugyanoda, majd kicsit lejjebb megyek, s újra dobok. Az egyik vízre érés után komoly toló hullám indul a csali felé, rá is vág, de nem akad meg. A gutaütés kerülget. Új dobás, toló hullám, de kapás nincs. Újabb dobás, hullám, rávágás, s az akasztás is ül. A tettes jól küzd a húzós vízen. Fél kiló körüli, meglehetősen sérült pikkelyzetű domolykó. Hogy meg tudjam szákolni, le kell másznom a vízhez. Fogok aztán itt is néhány jászt meg egy kisebb balint. Már egészen a szakasz végén járok, amikor ismét akasztok egy jobb halat. Ahogy húzom magamhoz, látom fentről, hogy az „őrizetest” két hatalmas méretű „foglár” kíséri. Nem tudom eldönteni, irigységből, vagy szolidaritásból? A méretük mindenesetre impozáns, minimum 1,5 kilósra saccolom őket. A kisebb példány sajnos gyorsabb volt náluk, de valószínűbb, hogy a nagyok óvatosságból hagyták a zöldfülűnek a prédát. Kevéssel később észreveszek két domit, a sodrós, sekély részen úsznak felém az árral szemben. Túldobok rajtuk, s amint eléjük/melléjük ér a csali, az egyik azonnal rá is fordul. A bevágás ül, szép, egészséges példány. Dobok még párat, de érzem, hogy elfáradtam, s a nap is kitikkasztott, ezért visszafordulok. Útközben visszacserélem a sztrímert nedvesre, s bemegyek újra a spiccre. Már az első dobásra hal van. Természetesen ez is jász. Szinte minden második dobásra jön egy.
Most kell abbahagyni. Éhes vagyok, szomjas és fáradt, s ugyanekkor egyfajta „kielégültséget” is érzek. Ez egy olyan megbékélt, beteljesült, mondhatni kegyelmi állapot, már nem lehet tovább fokozni, tetézni, így tökéletes, ahogy van. Az elmúlt két szűk esztendő után ez maga a mennyország volt.

Amikor öltözök át az autónál, akkor érkezik két pergető. Gyorsan bepakolok, irány haza. Még egy órányi autózás áll előttem.
 
2011. július 13. szerda délután
A vízállás az alvízen 43 cm, erős DK-i szél, kánikulai 32 ºC
 
Előző nap munka után, közvetlenül a kis gyaloghíd alatt jászok csoportosulását fedeztem fel. Ma újra ott voltam, szerencsére nem csak én, hanem a halak is. Száraz léggyel, 0,14 mm-es előkével indítottam, de ez nem igazán érdekelte a halakat. A csali beesésekor csak megnézték azt, de nem szedték le. Váltottam az április-májusban már bevált nedvesre, s ennek mindjárt meg is lett az eredménye. Szépen fogtam a 30-40 dkg-os jászokat, egy domolykó és egy kis balin is becsúszott. Na de semmi, különösen a jó dolgok, nem tarthatnak örökké. Három tinédzser fiú azt vette a fejébe, hogy kajakozni fognak. Sajnos pont ott, ahol én legyeztem. Fölöttem vagy harminc méterrel  kiszálltak a partra. Ez talán még nem zavarta volna végleg szét a halakat, de 5-10 perc múlva már jöttek is vissza. Ez aztán végleg betett. Attól kezdve érdeklődés sem volt. Na mindegy, ez így is nagyszerű peca volt. A halakat természetesen visszaengedtem (később is szeretném őket légyre keríteni).

 

 

A mappában található képek előnézete Kis lajtai sebes

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.