Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Extrém körülmények közötti legyezés domolykóra

2010.07.13

Extrém körülmények közötti legyezés domolykóra
 

A fenti cím alatt egy nagyon kis vízen átélt horgászélményeimet, ill. ezen horgászatok tapasztalatait szeretném megosztani az olvasóval. A vizet nem is tudom, minek minősítsem, pataknak, vagy inkább talán kis csatorna a helyes kifejezés. A nevét, ha van neki egyáltalán, nem ismerem. Ez is a Lajta egy mellékvize. A Megyei-csatornából kap vizet egy zsilipen keresztül. A meder mintegy 2-2,5 km hosszú, ami a szabad, fedetlen részekre vonatkozik (az 1 sz. főút alatt, ill. a Volán telephely mögötti buszfordulónál eltűnik a föld alá, s a Mosoni-Dunába folyik be a duzzasztó gát alatt). A szabad rész szántóföldek, kertek és ipari területek között kanyarog. Az extrémitása abból adódik, hogy mint az a galéria fotóin is látható, nagyon keskeny, néhol csak 1 m széles, s a legszélesebb részeken is maximum 3 méter. Emellett helyenként igen magas a part, s erősen be van nőve növényzettel. A part kaszálásakor a levágott bokrokat, gazt rendszeresen a vízbe döntik, s ott is hagyják. A víz mélysége a 30-40 cm-től az 1 méterig változik. A folyása többnyire lassú, hacsak nem torlódott benne össze a növényzet, azaz szűkült le a meder. Ezeken a részeken kicsit gyorsabb folyású. Hínáros, ill. náddal benőtt részek is gyakran előfordulnak. Sok vízre hajló bokor és fa is van. A víz általában elég tiszta, bár a MOFÉM befolyó alatt már kissé opálos. Jaj, a sok és hatalmas, vérszomjas szúnyogot majd kifelejtettem. Természetesen ők is akkor vannak legjobb étvágyuknál, amikor a halak . Tehát, a fenti paraméterek miatt minősítem az itteni horgászkörülményeket, feltételeket extrémnek.

            A vizecske a Lajtára menet „szúrt szemet”, s mivel a Lajtán nem ment semmi, gondoltam megnézem, vesztenivalóm nincs. Először csak kisebb domikat láttam, de később szabályosan ledöbbentem, mekkora és milyen sok hal él ebben a kis csatornában. Sajna, ők többnyire előbb láttak meg engem, mint én őket. Így aztán sokszor már dobni is kár volt. 8 láb a rövidebb botom, de szerintem a 7 lábas, vagy 7 láb 6 hüvelykes optimálisabb lenne. Hosszúkat nem kell, és nem is lehet dobni, viszont jobb a rövid bot a fák és bokrok miatt. Erősségben a négyes alá nem ajánlatos menni, mert a nagyobb halakat (kiló körüli domolykókat is láttam) a lavórnyi tiszta foltokban megakasztva nem lehet megtartani, beugranak a növényzetbe. De ha nem is akadnak le, egy gyengébb bottal lehetetlen kicincálni őket. Én eddig csak száraz legyezéssel próbálkoztam, igaz, az adott körülmények között másra nagyon nincs is lehetőség. Többféle száraz is működik. Eddig polival, őzszőr Caddis-ekkel, Jan’s Emergerrel, Irrestible-vel, … próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel.  A halak 0,16 mm-nél vastagabb előkét nem tolerálnak, pedig a nehéz körülmények indokolnák a vastagabbat. Én csak délután, este érek rá itt legyezni, s tapasztalataim szerint az este 7 és 8 közötti időszak a legjobb. Mint már írtam, sajnos a szúnyogok étvágya is itt tetőzik. Az aranyszabály, nagy légy, nagy hal, itt is érvényes. A legnagyobb halat (35+) 8-as polibogárral fogtam. A halak ívása még valószínűleg tart, mert fogtam tejes domit.

            A „pálya” nehézsége, a sok szentségelés, szitkozódás (légy elakad a vízinövényben, kipöccintem, erre beakad a mellettem, fölöttem lévő bokorba, fába, onnan is ki, ekkor meg feltekeredik a botra …, a nagy hal közben már 10 méterrel lejjebb, vagy feljebb jár) ellenére is nagyon megfogott ez a kis víz. Horgásszal, az eddigi alkalmakkal még egyáltalán nem találkoztam. Per pillanat komoly kihívásnak érzem az itteni legyezést, s azt hiszem, még sok találkozóra kell sort kerítenem az itteni halakkal, viszonyokkal, hogy megfejtsem, megtaláljam a legoptimálisabb módszert és legyeket. Összességében nagyon tetszik az itteni legyezés, s már az eddigi néhány alkalom is sok élményt, meglepetést szerzett, ill. okozott.

 
 
 
Komárom, 2010. július 12-13.
 
 

Ammonite

 

 

A mappában található képek előnézete Extrém legyezés