Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az idei első legyes horgászat

2009.04.19

Az idei első legyes horgászat

 

Az idei első nem ott, és nem úgy esett meg, ahogy azt korábban elterveztem. Mire a Lajta vize annyira felmelegedett volna, hogy beinduljanak a halak, jött egy igen nagy áradás. 1-2 nap alatt több mint másfél métert emelkedett a víz szintje. A vízmércék (Hegyeshalom. ill. Mosonmagyaróvár) sajnos még mindig jóval 1 m feletti állást mutatnak. Így még jó ideig nem lehet, egész pontosan nem érdemes itt próbálkozni.

A szerencse azonban közbelépett, s létrejöhetett az idei szezonnyitó legyezés, mégpedig egy állóvízen, az egyesületem vízterületén. Ez egy kavicsbánya-tó, ami már rég nem áll művelés alatt. Természetesen a jellemző hal itt is a telepített két-háromnyaras ponty .

Idén, a megyei versenyek előtt telepítettek bele 8 q vegyes keszegfélét, s ezeknek, szerencsémre és örömömre, jelentős része vörösszárnyú volt. Ezt a halat gyerekkorom óta nagyon szeretem, mivel ez volt az első horgászatok jellemző zsákmánya. Ma már sajnos nem annyira általános és jellemző hala vizeinknek, mint gyerekkoromban.

# 4-es botot vittem a hozzávaló orsóval és WF-es zsinórral. Horogelőkének 0,14 mm-es fluorocarbon előkét kötöttem, úgy kb. egy méter hosszút. CDC szárazzal, csonti utánzattal és apró arany és fekete fejű nimfákkal készültem. A halak a nádasok előtt a vízfelszínen, vagy kicsivel alatta kis csapatokban cirkáltak. Az átlagméretük 20 cm körül volt, kényelmesen úszkálgattak, s komótosan rá-ráfordult egy-egy a beeső rovarokra. A szél elég erős volt, de a tónak ezen a részén a parti fák elég jól megfogták.

Elsőként egy olív CDC-t kötöttem fel. A beeső légyre nem mozdultak rá, lassan húznom kellett, hogy kapás legyen. A CDC-t azonban gyorsan le kellett cserélnem, mert nem bírta a gyűrődést. Az első hal megcsócsálta, s totál el is ázott. Nem vacakoltam a szárítgatással, felkötöttem a csonti utánzatot. Ez egy 12-es szárazlégy horogra dubbing-hurokkal feltekert nyersszínű báránygyapjú, amit megnyírtam. A cérna 0,08-as fekete. Közvetlen a beeséskor erre sem mozdultak rá, ezt is húzni kellett. A vízben nem is igazán csontinak, hanem egy csipet kenyérbélnek látszott. Én legalább is így láttam, a halak meg nem nyilatkoztak .

Ez a csali már bírta a kiképzést és fogtam is vele több szép vöröskét, de sajnos jött egy csomó felhő és elbújt a nap. Ettől elsősorban én nem láttam a halakat, ill. azokat sem érdekelte a víz tetején lebegő-úszó legyem. Ekkor feltettem egy 12-es rákhorogra kötött fekete fejű, neonzöld body glas testű nimfát. Az eredményen magam is meglepődtem! Egymás után fogtam vele a szebbnél szebb halakat. Szinte a vízbeérés után azonnal elkapták, csak igen ritkán kellett megemelni, cincálni. Több 25 dkg körüli halat is fogtam így.

Eleinte a partról dobáltam, de aztán gumicsizmában beálltam a nád közé a vízbe. 3-4 méteres dobások elegendőek voltak. A halak jól küzdöttek, s viszonzásul én valamennyit visszaengedtem, igaz, néhányat csak fényképezés után.

Ha a jövő hét végére sem lesz jó a víz a Lajtán, irány a tartalékvíz!

 

 

Komárom, 2009. április 19.

 

 

Ammonite

 

 

A mappában található képek előnézete Vörösszárnyúak a tóból